Menü:

Utoljára frissítve:

2017-08-16 11:07:30

Látogatók száma:



GYENGÉNLÁTÓK RÉSZÉRE
A honlap a Wekerle Sándor Alapkezelő Egyházi és Nemzetiségi Támogatások Főosztálya Nemzetiségi Támogatások Osztályának támogatásával valósult meg.

Hangostérkép



Támogatók






Diákmunkák archívum


 

Czapári Fanni ( 6. osztályos tanuló): Hogyan jártak régen iskolába?

 

Az én mamám 1947-ben kezdte az általános iskolát. De abban az időben nem volt ilyen, korszerű, mint ma. Iskolába úgy járt a mama,hogy nem volt neki cipője, az igazgató bácsi feleségének a cipőjében járt iskolába. Nagymamája szőtte a táskáját , abba hordta a számtan könyvet az olvasókönyvét,egy ceruzát , egy-két füzetet s egy szelet kukoricás kenyeret. A tanteremben olyan hosszú padok voltak , hogy 4-5-en is ültek egy padban, mert olyan sokan voltak egy osztályban,30-38 gyerek. Óra alatt hátra tett kézzel kellett ülniük, és aki elővette a kezét az kapott a pálcával a körmére. A tanítóknak nem lehettet visszafeleselni. Nem kellett messzire menni az iskolába, a Kutina féle iskolába. Három iskola volt Kollátszegen és Keresztúron. Kollátszegen a Kutina ,a Szőke igazgató iskola és a Németh igazgató iskolája. Keresztúron a Rákóczi tanár iskola. Ezekbe járta a mama.

 
 
 
Diák munkák
 
Koósz Antal Gergely
 
A levegő
 
A levegő                                A levegő
lebegő                                  nem ehető, csak beszippantható
néha füstös                           nincs ehhez
mérgező.                              fogható.
 
Mamáéknál
 
Mamáéknál                       Mamáéknál                       Mamáéknál
van két kutya                    van egy mély pince            van egy kakas
Betyár és Dorka.               és sok-sok üvegecske.      úgy hívják, hogy Rőt.
egyikük sem rabszolga.                                        a pincében van sok befőtt. 
 
 
A tél
 
Télen esik                     Nincs itt
a hó.                            a gólya és fecske.
Síelni, hógolyózni          Sajnos fázik
és szánkózni jó.            a kecske.
 
 
Szabó Péter 6. osztályos tanuló
 
A Zrínyi-kút legendája
 
Egyszer, egy szép tavaszi délutánon Zrínyi Miklósnak vadászni támadt kedve. Összehívatta a kíséretét, fogták a lovakat és az íjakat, nyilakat és elindultak vadászni a vár melletti erdőbe.
Amint mentek, egyszer csak Balázs apród meglát egy óriási szarvast, terebélyes aganccsal. A vitézek mind megsarkantyúzták a paripájukat, és hajszolni kezdték a hatalmas állatot. Egész délután üldözték a szarvast, míg nem Zrínyi Miklós egy jól célzott lövéssel leterítette az állatot. Az emberek örültek, hogy sikerült végre elkapni a szarvast. Mindenki odagyűlt az állathoz, hogy megnézze. Egyszer csak megszólal a vár alkapitánya:
- Nagyon szép példány, de lassan vissza kellene indulni, mert szomjasak is vagyunk, meg a lovak is fáradta. – mondta.
- Én út közben, amikor kergettük az állatot, az erdőben láttam egy forrást nem olyan messze. – válaszolta egy tiszt.
- Induljunk!
Felszálltak a lovakra és elindultak visszafelé a forráshoz. Mikor odaértek megitatták a lovakat és ők is ittak. Egyszer csak megszólal az egyik katona:
- Szerintem a sikeres vadászatra, és, hogy a mi vezérünk Zrínyi Miklós tiszteletére építtessünk ehhez a forráshoz egy kutat és nevezzük el Zrínyi-kútnak. – mondta.
A vitézek mind beleegyeztek.
Mikor visszatértek ünnepséget rendeztek Zrínyi tiszteletére. Így történt a Zrínyi-kút mondája.
 
Koósz Zsuzsanna 8. osztályos tanuló
 
A tyúk és a kakas
 
A tyúk és hímnemű párja nagyon okos tényezői a baromfiudvarnak. A tyúk részei: négy végtagból áll, valamint van neki feje, nyaka, törzse és farka. A törzsén található a melle (a pipicici), ami igazán ízletes sütve és főzve is. A kakas fején található egy bóbita, ami azt jelzi szerinte - ő a baromfiudvar „feje . A lábán találhatunk sarkantyút, hasonlót, mint a western- filmekben a cowboyoknak, csillog, ha rásüt a nap és bárkit meg lehet vele bikázni, avagy „kakasozni . A kakas olyan állat, aki más tollával ékeskedik, mivel a hátsóján olyan pihéket találunk, ami nem tudni honnan ered. Ellenben a tyúk nem vág így fel, mivel ő megelégszik azzal, ami van neki. A tyúk nagyon „okos állat. Nagyon „sok esze van, amiért dicsérik és jelzik is. Például: hülye tyúk; olyan buta, mint a tyúk; annyi esze van, minta tyúknak, stb. Rengeteg munkája miatt nem ér rá szabadidőzni. Ezért, amikor csak teheti az út szélén elvégzi a dolgát, majd munkálkodik tovább. Munkahelyei a következők: a baromfiudvar, a tyúkól és egyeseknek a fészek. Eme élőlénynek rengeteg munkája van, mégpedig a kakas reggeli ébresztőóra, valamint párjával együtt a kapirgálás, a tojás, és a tyúknak a béranyaság. Ezért szeretjük mi ezt a kedves állatot, és ezért a mi „kedvenc háziállatunk.
 
Tislerics Mátyás 6. osztályos tanuló
 
Én és a vágóhídi szökevény
 
Ismételt három napi bujdosás után megpillantottam Buda várát , de láttam egy temetőt is, s benne egy asszonyt . Mintha anyám sírdogált volna ottan, de biz nem az volt. Egy özvegyasszony siratta két fiát. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy miért sír olyan nagyon. Elmondta, hogy  a Duna szigetén van egy cseh bajnok, az ölte meg két fiát. Mondtam neki, ne sírjon, megbosszulom én két fia halálát! Elköszöntem és elindultam a városba.
Ahogy mentem nagy kiabálást hallottam. Az ablakok és az ajtók csak úgy csapódtak. Nagy testű bika, mint a vihar futott az utcákon. A vágóhídról szökött el, férfiak kergették nagy ostorral, a kutyák pedig harapdálták, de a bika az összeset felöklelte, eltaposta, vagy ledöfte és elhajította. Döglött kutyák terültek el az úton. A bika felém tartott. Kiabáltak, hogy vigyázzak, de én csak álltam. A bika nekem rontott, de én megállítottam. Megfogtam a két szarvát és leterítettem. A bika kifáradt, a férfiak meg leszúrták. Nem szóltak semmit, csak egy májat dobtak oda nekem. Tovább indultam a királyhoz.
Kissé bosszankodtam, mert ha én nem állítottam volna meg a bikát, ki tudja mi történt volna. Mást vártam ezektől az emberektől.
 
Tóth Evelin 6. osztályos tanuló
 
Ilyet még nem láttam!
 
Olyan 10-11 éves lehettem, amikor apu, anyu és én kimentünk a Dunához. Hallottuk, hogy valami nagy küzdelem lesz ott.
Hát kimentünk és láttuk, hogy egy ismeretlen vitéz evez egy csónakban. A testét páncél borította mindenütt, mint amikor az embert ellepi a sár. Nem tudtuk ki ő. Pár perccel később megláttuk a csehet is, aki megölte a két testvéremet. Aztán a cseh és az ismeretlen vitéz kezet fogtak. De  láttuk, hogy a cseh összehúzza az arcát, gondoltuk biztos fájt neki mikor kezet fogtak. Hiszen nem csoda, hogy fájt neki. Lehetett  látni, hogy összement  a vaskesztyű a bajnok kezén. Aztán elkezdődött a küzdelem. De még nem karddal, hanem kézzel küzdöttek meg. A cseh pedig térdre esve így könyörgött a  vitéznek, mikor ő már annyira megütötte, hogy majdnem belehalt:
- Kérlek fiam! Miért kívánod halálom? Mindent, mindenemet neked adom csak ne ölj meg.
A vitéz válaszolt:
- Hát nem bánom! Legyen. De remélem betartod a szavad. Azt a sok pénz pedig annak az asszonynak adom, akinek két fiát, testvéreimmel együtt megöltél. Esküdj meg, hogy országunkba soha nem teszed már be a lábad. Aztán a vitéz mikor végzett beszédével, akkor hátat fordított a bajnoknak. A nagy cseh pedig kihasználta az alkalmat és hátba akarta támadni. De még szerencse, hogy az ismeretlen vitéz látta a Duna vizében. Hirtelen megfordult és megkapá a kardot kezébe és a csehez fordult. A cseh pedig megint könyörgött:
- Kegyelem! Kegyelem! Kegyelem!
De a vitéz nem hitt neki. Ezt válaszolta néki:
- Aki egyszer hazudni mer, hitet többé nem érdemel.
S kikapta a cseh kezéből a kardot, kettévágta a bajnokot. Piros lett a kard a vértől.  Akkor senki se látta hogy mi történt. Egy idő múlva az ismeretlen vitéz felmutatta a fejet a nagy kardon. Erre nagy öröm és kiáltozás lett a Duna két partján. Én pedig azt mondtam hazafelé anyuéknak hogy „ilyet még nem láttam .  Azt a nevet kiáltották hogy Toldi, Toldi, Toldi!
Tehát Toldi Miklósnak hívták azt az ismeretlen vitézt, ki legyőzte a nagy cseh bajnokot.
 
Kővágó Bence 6. osztályos tanuló
 
A nagy csapás
 
A tegnap esti mulatozás után nehezen ébredtem fel. Bence már fent volt, és a lovat kezdte nyergelni. Mesélte, hogy már kora hajnalkor talpon volt. Megköszöntem neki még egyszer,  hogy elhozta a pénzt és elindultam a fegyverkovácshoz. Ott pácélt, kardot és sisakot vettem. Mikor Pest utcáin elindultam, már tudták, hogy új kihívója lesz a cseh bajnoknak, de még senki sem sejthette hogy én leszek az.  Utam közben sokszor gondoltam a szegény özvegyasszonyra, akinek megölte a cseh a két fiát. Meg kell bosszulnom!  Elszántam magam mindenre, egy csöppet sem féltem. 
A Duna partján hatalmas tömeg volt, valaki szólt a királynak, hogy megérkezett a kihívó. A király kíséretével lejött a várból. Láttam, hogy a cseh  a  szigeten van, ezért a legközelebbi hajóba ültem és elindultam felé. Bence is velem akart jönni, de mondtam neki, hogy egyedül szeretnék átevezni a szigetre.  Hát, hogy megpillantottam  a csehet, kicsit meglepődtem. Hatalmas termetű vitéz volt, mindenét páncél borította. Édesanyám jutott hirtelen  eszembe, aki küldte a pénzt fegyverzetre, anélkül esélyem sem lett volna a harcra. Minden erőmet összeszedtem. A cseh egy barátias kézfogással akart köszönteni. Reagáltam rá, és bivalyerősen megszorítottam a kezét, hogy a vér is kispirccelt az ujja hegyéből.  Elővettük a kardunkat. Gyors volt nagy termetéhez képest, óriásit akart csapni felém, de én bátram ellenálltam. Aztán én sem kicsit vágtam a kardommal a válla felé, de azt már nem tudta kivédeni. Egy hatalmas seb tátongott a mellén :
- Vigyázz, mögötted ! kiáltotta egy hang.
 Hátrafordultam, s láttam, hogy a cseh még él és utánam vánszorgott. Megöltem, a vízbe loccsant, ahonnan már nem tudott visszajönni. A partra eveztem. Nagy Lajos királyunk lépett hozzám :
 -  Fiam, szeretnél e  a seregembe lépni ? kérdezte.
- Megtisztelő lenne, felség, még csak vitéznek is.
Ekkor vettem észre édesanyámat, aki az özvegyasszony mellett üldögélt.
Boldogan öleltem magamhoz. Elértem a célom: a király vitéze lettem.